europroli

 Ma a következő felhívást találtuk postaládánkban. Komoly? Vagy csak színvallásra akarják késztetni a szervezőket?

Megszületett a Bukás című film százezredik magyar verziója. A korszellemhez igazodva most Orbán Viktor mondja el a filmbeli Hitler nagymonológját.

Van minden, mi szem-szájnak ingere. Irástudatlan Schmitt, autósbotrányba keveredő Lázár, megkapja a magáét az új Alkotmány is, Borossról, Sziliről, Pozsgayról már nem is beszélve. Természetesen az is kiderül, hogy a Jobbik és a Fidesz természetes szövetséges, akik majd együtt fognak kormányozni a kétharmados többség elbukása után.

Egyszer nézhető, fideszeseknek kifejezetten ajánlott, mert érezni kell, milyen az, amikor visszanyal a fagyi. Ja, és itt is teszek Orbán Viktor neve után egy szmájlit, mert állítólag már a HírTV-n is így megy. Tehát: Untergang feldolgozás (LXXXIII. verzió), a főszerepben Orbán Viktor:) 

Nekem nem volt szimpatikus a sajtószabis társaság. Azt gondoltam és gondolom, hogy egy alkalmas pillanatban rákattantak a facebook-ra és képesek voltak egy virtuális közösségbe terelni azokat, akik hörgőfrászt kapnak a kormányzat hülyébbnél hülyébb dolgai miatt. Persze én is lájkoltam őket, de tartottam a két lépés távolságot. Piszkosul nem szeretem a szocikat, Gyurcsányt meg pláne nem, de azért a tüntetésekről való távol tartásukat nem tudtam respektálni. Kirekesztéssel küzdeni a kirekesztők ellen szerintem nem elegáns. Kicsit necces volt Bakács esete a szalámival, de ezt a dolgot is leszerelték.

Nem mentem el a Március 15-i tüntetésre. Sok barátom persze ott volt. Miért nem mentem el? Mert még akkor sem volt szimpatikus a dolog. Az üzenetek igen, a szervezők übermensch-tudata nem. Nekem az egész elitistának tűnt és az ilyet nem szeretem.

Az esemény viszont megdöbbentő volt. Olyan szintű mozgósítást láthattunk, ami elnémítja a kritikus hangokat azok körében, akik igazán ellenére vannak a rezsimnek. Öntörvényű társaság, de mostanra az ellenzék, a korábban nem is létező demokrata utcai ellenzék vezetői lettek. Nem voltam ott, de ezt most már sajnálom, mert kihagytam a harmadik köztársaság egyik legjelentősebb megmozdulását. Visszaadták az ellenzék, az ellenállás hitét és ez a dolog mindennél többet ér. Voltam sok-sok kétségbeesett, pár tucatnyi embert megmozgató demonstráción, így tudom, hogy milyen nagy jelentősége van ezen tettüknek. Őszinte gratuláció és egy tanács: Nem megállni!

Kedves Szili Katalin! 

Ma megkaptam a levelét. Nem jelent gondot mostanában Önnek a tükörbe nézés?

Kedves Rogán Antal! Ön szerint szép dolog volt kivenni a főváros zsebéből hatszáz milliót és azt belerakni az ország egyik leggazdagabb önkormányzatának kasszájába?

"Autóőrült vagyok, ha harmincvalahány évesen egy férfiember nem foglalkozik autó-kérdéssel, az számomra nem férfiember."

Ugye egy ilyen mondat nem szokatlan falusi kocsmák százaiban golfkulcsot lengető, suhogós melegítős csávók szájából. Csóróbb helyeken még ezerkettes zsigák tulajai is mondanak ilyet, majd beülnek két sörrel és egy kilencvenkilenc forintos energiaitallal az arcukban csapatni egyet. Szóval ilyen elegáns helyeken respektálható az ilyen műmacsós közhely.

A fenti mondatot azonban nem egy vegetáló kistelepülés egykori tanácselnökének fia találta mondani, hanem a kétharmados többség feje, alias Lázár János. Nem volna ezzel semmi baj akkor, ha a méltóságos frakcióvezető úr öt éve vásárolt, húsz éves hármas golfjának dőlve nyomatná ezt a dumát. Nem akadna ki a fél ország, ha saját tuningverdáját sztárolná, de ezzel a kijelentéssel azt magyarázza Lázár János, hogy neki az adófizetők pénzéből van szüksége az ország egyik legerősebb autójára. 

Persze abban a közegben, ahol Selmeczi Gabi az irányadó bige, kell a sebesség. Az ő frufruját néhány éve még grippennek libbentették meg, hogyan adhatná egy párszázlovas audi alá. Szinte látom magam előtt, ahogy Hoffman Rózsa beül az anyósülésre és egy padlógáz után elakadt lélegzettel nézi a kanyarokat a Siófokról Bujra vivő rozzant úton.

Ennél már csak egy nagyobb feeling van. Az, hogy egy kézifékes fordulóval tesszük be a verdát a mozgássérült parkolóhelyre. Lázárnak ez is sikerült, igazi menő csávó. Értelmiségi körökben prejudikáló csóringerek halkan parasztoznának, de erre egy menő csávó nem reagál. Tudja, hogy az ilyen kritika mögött puszta irigység van, hiszen igaz: Aki nem akar egy bivaly audit, az nem is férfiember. Meg aztán nehogymá a fővárosi kávéházi szubkultúra mondja meg, hogy mi a menő. Ebben a helyzetben még az is teljesen érthető lenne, ha Lázár János a Centrál Kávéház előtt csapatna egy pár fékcsikorgató oktatókört a törzsközönségnek, majd beugrana egy energiaitalra.

Mindez tehát egyértelműen menő. Egyedül csak az nem menő, hogy Lázár a mi pénzünkből akar menő lenni. Ez nem menő, rohadtul nem menő!

*A kép illusztráció

A szegények elleni háború nem Orbán bűne. Ez európai taktika. A fehér többség, nevezzük elegánsan középosztálynak, felmondta legtöbb helyen a társadalmi szerződés egyik alaptételét, a szolidaritást. Berlusconi és Sárközy ennek köszönhetően szárnyalhat. Mert rendet ígérnek, ami egy támadhatatlan közhely, klasszikus fasiszta-náci szófordulat a retorikában értő fülek számára, de ha ennek kapcsán fasisztázni kezdenek, ők lesznek a hülyék, ezért általában az értő fülű emberek csendben, depresszíven szemlélik a "rendmánia" terjedését. 

Orbánnak csak egy baja van. Egy 52 százalékos többségnek köszönhetően kétharmada van. Azaz bármit megcsinálhat. Ez számára is szerencsétlenség, mert olyan lépéseket mer megtenni, amelyeket demokratikus fékekkel lassított rendszerben nem lépne meg. Látható, hogy a kétharmad arrogánssá, nagyképűvé teszi a hatalom képviselőjét. Egyszóval ellenszenvessé. Ezt sajnos a magyar nép nem szereti. Valamennyi nagyobb kaliberű diktátorunk, Ferenc-jóska, Horthy-apánk, Kádár-elvtárs alázatot és egyszerűséget mutatott kifelé. A kioktató, erőszakkal népnevelő diktátoraink viszont elég gyorsan találták szembe magukat a népharaggal, gondoljunk csak Tisza-pistára, Rákosira vagy néhány évvel ezelőtt Gyurcsány Ferencre.

Szóval kétharmaddal a háta mögött Orbán Viktor megteszi azt is, amit nem kellene. Például nekiesik a szegényeknek, bele sem gondolva abba, hogy az elhamarkodott megszorítás alulról öli meg társadalmi és politikai rendjét. Az egykulcsos adó lényegében a felső százezernek szóló kedvezmény volt. Annak a százezernek, amely radikálisan nemet mondott nyugdíjreformra és sok-sok százmilliót nem engedett át a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerének. Budapesten kívül nagyítóval is alig találni embert, akinek érdemi segítséget adott volna az egykulcsos SZJA. Márpedig Orbán bázisa finoman szólva sem Budapest, hanem pont az a vidék, ahol szegények és még szegényebbek váltják egymást. Anyagi biztonságot csak nyugdíjasok sajnos dinamikusan fogyó tömegei jelentenek. Segélyből élők, kényszervállalkozók, feketén dolgozó, dolgoztató emberek élnek reménytelen élethelyzetben. Többségüknek nem segítség az SZJA, de még a gyermekek után járó adókedvezmény sem. Mert nincs adójuk, járulékot nem fizetnek. Kik ők? Inaktívak, munkanélküliek és rokkantak. Inaktívak, azaz munkaerőpiacon fel nem tűnő, jellemzően segélyből élő tömegek, akik számára állandó jövedelmet a felnőttenként 100 eurós közösségi támogatás, illetve a gyermekenként 50 eurós jövedelem jelent, amit alkalmi, jellemzően mezőgazdasági munkákból lehet kiegészíteni napi 20 euróval. A munkanélküliek azok az emberek Magyarországon, akikben még él valami illúzió. Reménykednek abban, hogy sok-sok fáradozásuk, ügyfélszolgálaton üldögélésük, megalázó pecsétkoldulásuk meghozza az eredményt és munkát fognak találni. Többségük anyagilag szintén nagyon rossz helyzetben van, mert jövedelme néhány hónap után száz euróra csökken. Mivel körükben nagyon magas a családalapítás előtt álló fiatalok aránya, illetve az idősödő munkavállaló, ezért legérzékenyebb társadalmi csoportot alkotják. Családi pótlék számukra nem meghatározó jövedelem, így jóval kevesebb pénzből gazdálkodnak sokszor, mint azok, akik több gyereket is nevelnek és a legalantasabbnak tartott munkákat is elvállalják. Az idősödő, de munkaképes körű népesség társadalmunk legfrusztráltabb rétege. Menekülési útvonalaik nincsenek, tartalékaikat felélik vagy már felélték, látják gyermekeik életkezdési kudarcát, kistelepülésen élők ingatlanjukból sem tudnak menekülni annak értékvesztése miatt. Csapdahelyzetben érzik magukat, ráadásul emlékeznek a létező szocializmus jólétére, amely a falvakat érintette a legjobban. Ők Orbánban nyolcévnyi politikája alapján egy új Kádár Jánost láttak. Ezek az emberek 2010-ben is a "háromhatvanas" kenyérre szavaztak és úgy néz ki, hogy újra becsapják őket.

Magyarországon a középosztályban meghatározó módon vannak jelen az idősödő vidéki emberek. Többségük nem állt oda az önkormányzathoz segélyért, inkább néhány tízezer forinttal elintézte az anyagi biztonságot jelentő leszázalékolást. Fontos megjegyezni, hogy legtöbbjüknél ehhez nem kellett volna kenőpénz, mert ez a generáció, a mai ötvenesek példátlanul rossz egészségügyi állapotban vannak.

El lehet venni a munkanélküli segélyt. Lehet kényszermunkát kikényszeríteni a segélyért cserébe, de a rokkantak elleni nyílt támadás egy politikailag aktív társadalmi csoport elleni támadás. Ez közvetve nem eredményez mást, mint azt, hogy Orbán Viktor saját bázisát gyengíti meg rendkívüli módon. Ha ezeket az embereket bekényszeríti a segélyért sorban állók közé, ha kierőszakolja, hogy 100 euróért ezek az emberek szégyenszemre utcát söpörjenek, akkor egy komoly véleményformáló csoportosulással találja szembe magát. Ráadásul több generációt is haragíthat magára. Gyermekeket, szülőket és nagyszülőket is.

A fiatalabb generációk többségét riasztja Orbán diktatórikus hajlama, az idősek többségének a nyugdíjak apasztása fáj, az adócsökkentés helyett egy cinikus egykulcsos SZJA-t kapó középkorú középosztály is fanyalog. Ki marad Viktorunk mellett? A határon túli magyarok? Azok az emberek, akik több alkalommal is nyilvánvalóvá tették, hogy nem nézik jó szemmel Orbán felvidéki és erdélyi ténykedését?

Minden politikai erőnek kell legyen olyan társadalmi bázisa, amelyet kivételezett helyzetben tart és ennek köszönhetően mindig építhet annak támogatására. Az MSZP ezért támogatta oly következetesen a nyugdíjasokat. Orbán viszont egyre markánsabban kezd szembekerülni azokkal, akik őt lassan másfél évtizede következetesen követik szavazataikkal. Érezhető, hogy törvényalkotási trükkökkel próbálkoznak bebetonozni magukat. Ez az igyekezet is kudarcra van ítélve, mert ezt Európában nem lehet megtenni, ráadásul látható, hogy ha a nép eltökélten kiáll a változásokárt, akkor nincs az a diktatúra, ami meg ne hajolna a gigantikus akarat előtt. Viktorunk utolsó komolyabb vendég volt Mubarak országában. Láthatott egy tökéletesre hangolt, ráadásul még elfogadottnak is mondott diktatúrát és láthatta az elmúlt hetekben annak dőltét is. Mivel egy okos politikusról van szó, ezért biztosan azt is érzi, hogy ez az irány követhető, de végzetes eltévelyedést eredményez.

Miért?

Miért nem adják meg nekik a győzelem örömét? Miért veszik el a legédesebb gyümölcsöt? Ezért halt meg annyi ember? Ezért fogták fel testükkel a gumibotokat, a köveket és temérdek a mocskot?

Néhány napja még maroknyian voltak, akik lelkesedni és reménykedni mertek generációjuk tunéziai győzelme után, ma milliós tömegük van. Igen, a generációjuk. A magára hagyott huszas, harmincas generáció. Az éhbérből vagy még annál és kevesebből vergődő fiatalok, akik végre valami mást akarnak. Mit? Maguk sem tudják. Apáik és nagyapáik minden harcot megvívtak és minden "izmusuk" elbukott. Nekik valami furcsa ideológiai háttér maradt. Valami átmenet az anarchizmus, humanizmus és a szocializmus határmezsgyéin. Athén, Párizs, London és Tunisz után a legnagyobb lendületet a furcsa forradalom Kairóban kapott. Ők megérdemelték volna a győzelmet. Nem a bársonyszékeket és a luxuslimuzinokat. A felhőtlen, könnyes örömmámort.

A híradásokban már azt halljuk, hogy ellenzék, még az iszlámisták is alkudoznak. Már nem is annyira színfalak mögött. Nekik elég annyi, hogy a hatalmat sarokba szorították. Lesznek demokratikus választások, persze lehetett volna a demokratikust továbbra is idézőjelbe tenni. Azon sikeres lesz Mubarak pártja, az iszlamisták és marginális pozícióba kerülnek a nyugatias pártképződmények. A tüntető, a rendszert megroppantó generáció nem lesz ott az újraleosztásnál. Miként Szerbiában sem volt ott Milosevics után az Otpor (Ellenállás) nevű, szinte csak fiatalokat tömörítő szervezet, amely mérhetetlen lelkesedéssel és egyetlen szóval megdöntötte a névleg szocialista, gyakorlatában soviniszta demagóg diktátor hatalmát. Elég! Ennyit mondtak. Rómában azt fogalmazták meg, hogy "takarodjon mind!", Kairóban nemes egyszerűséggel "Takarodj Mubarak!" lett a jelszó.

A nemzetközi diplomáciában felkerekedő félelmek alább hagynak. Normalizált keretek közt tartható a "forradalom", talán még a hadsereg is közreműködik abban, hogy belpolitikai helyzet stabilizálódjon. A fiatalok pedig majd megunják és hazamennek. (Ugye ismerős a duma). Fejcsóválva, könnnyes szemmel, ökölbe szorított kézzel. Számomra ők a győztesek, de sajnos ez kevés.

Néhány héttel ezelőtt egy barátom arról győzködött, hogy nem kell Jobbikkal riogatni, mert padlón vannak, padlóra küldi őket Orbán, meg egymás torkának esnek a magyar politika szélsőséges üstökösei. Nem tudtam meggyőzni a cimbit arról, hogy évi 300 millás közpénzből, az összeadott egyéb sok-sok millióból bizony lehet villantani a szélsőjobboldalon, így a Fideszben csalódók többsége szépen beleborulhat Vona karjaiba. Hasonlóan azon százezrekhez, akik az MSZP-től fordultak abba az irányba néhány évvel ezelőtt.

Hülye parás vagyok, meggyőztem magam. Hónapokig tényleg nem csináltak semmit, balhéikról szóltak a hírek. Toroczkai kontra Vona, a Brüsszelben elszürkülő Morvai, a lassan békéssé szelídülő Novák. Igazat adtam azoknak, akik kéjes vigyorral beszéltek arról, hogy ennyi volt a náciveszély, kimúlt, eltűnt, itt sem volt igazán.

Aztán megrázták a kutyabőrt és előjöttek újra. Leporolták a régi lemezt és elindultak Borsodba. Természetesen cigányozni. Merthogy ott négy kisgyerek agyonvert egy idős nénit. Ez természetesen feljogosítja az illetékesek arra, hogy azonnal kollektív bűnt kiáltsanak. Hasonlóan cigányoztak a West Balkánnál és szinte minden komolyabb bűnesetnél a szellemi holdudvar képviselői.

Mi lenne, ha minden politikai oldal ennyire következetesen tudna gyűlölni? A baloldal például aktívan emlegethetné a katolikusbűnözést, amire ékes bizonyíték a pécsi püspök és a néhány faluval arrébb netezgető bólyi plébános, aki az angyalkákat nem csak az oltár fölött piciny ruhában szereti megnézni, hanem ruha nélkül is. Reméljük csak az interneten.

Persze na kalandozzunk. A gondolatmenet lényege az, hogy a Jobbik kezd magára találni. Néhány napja elindították rendszeres, egyenlőre csak internetes hírműsorukat is. Vélt igazságaikat ezen keresztül eljuttatva célközönségüknek. Kiknek pontosan? A felhergelt frusztrált tömegnek. A ma húsz és negyven közötti korosztályoknak. Azoknak, akik az iskolában nem hallottak mást, csak azt, hogy a kommunistáknál rosszabb ember a földön nincs. Azoknak, akiknek alig van munkájuk vagy vergődnek a mindennapokkal. Jelentős részük még büszke ahhoz, hogy segélyért menjen, másik részük mert lakáshitelek és autókölcsönök nyomasztó terhe alatt roskadozik és egyre fanyarabb szájízzel eszi a párizsit és issza hozzá a másfeles tejet. Zsírosabbra nem futja.

Ezek az emberek mérgesek. Mert Orbán Viktor becsapta őket. Nem lett kolbászból a kerítés, nem lett több a fizetés az "adócsökkentés" hatására, de a kormányzat kalandor politikája miatt elszálló devizaárfolyamok miatt terheik az egekbe nőttek. Mellesleg ezek a korosztályok viszik a hátukon az országot, mert adót szinte csak ők fizetnek. Kicsit tehát érthető a haragjuk. Ezek az emberek húsz éve nem hallanak mást csak azt, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Ezzel a logikával nem lenne semmi baj, de van egy rohadt kellemetlen mellékhatása. A társadalmat individualizálja, azt a hamis hitet adja, hogy csak az a jó ember, aki dolgozik és adót fizet. Mindenki mást pedig élősködőnek bélyegez. A munkanélküli tömegeket, a betegeket, az otthontalanokat. Megerősít egy olyan gusztustalan farkastörvényt, ami szépen szétrohaszt minden szolidaritáson alapuló társadalmi szisztémát a nyugdíjellátástól a társadalombiztosításon át a munkanélküli ellátásokon. A dolgozó középosztálybeli adófizetőben kialakul az "übermensch"-tudat, az "én adóm az én pénzem" szemlélet. Abból nekem építsenek autópályát, abból nekem adjanak családtámogatást, az én utcámban fejlesszék a közszolgáltatásokat, az én gyerekem iskolájában vegyenek minden tanterembe légkondit és projektort, az én autómba tankolt benzin legyen olcsó. Mindenki más dögöljön meg. Rohasszák le közösségi közlekedést, ne adjanak családtámogatást a munka nélkül lebzselő cigányoknak, rohadjon szét a vidéki úthálózat, tartsanak szénszünetet a falusi iskolákban, emeljék az egekig a busz- és vasútközlekedés díjait. 

És mindez nem új jelenség. Nagyon is régóta ez a szélsőséges individualista mentalitás az úr a fejek többségében. Senki nem lát túl a saját dolgainál. A közösségi gondolat olyan minimális szinten van, hogy mindenki inkább saját útját járja, semmint az összefogás lehetőségét keresné és szolidárisan gondolkodna. Ez a helyzet sajnos a fasizmus előszobája. Nem Vona a hibás. Ő csak egy produktuma a közhangulatnak. Valaki aki úgy táncol, ahogy fütyülnek. Azt mondja, amit hallani akarnak. A többség fejében káosz van. Ez sok összetevős zavarodottság. Van benne egoizmus, félelem, kudarcélmény és ezer más dolog. Addig amíg valaki meg nem oldja a komoly társadalmi problémákat, addig a fasizmusra igény lesz. Jobb helyeken a kommunizmusra, azaz egy igazságosabb társadalomra van igény, de nálunk a negyven év sok szomorúsága, az elmúlt húsz év antikommunista kánonja miatt ebbe az irányba csak kevesen mozdulnak. Általános összefogás helyett a faji alapú összefogás marad. A befogadás és együttműködés helyett a kirekesztés és a viszálykodás dominál.

A Jobbik megerősödése törvényszerű. Látható, hogy Orbánék hajlandósága az elnyomásra sokakat elbizonytalanít. Miként az is bizonytalanságot szül, hogy a kiemelt társadalmi problémákat pusztán jegeli a kormányzat. Az LMP az Alkotmánybíróságon kívül mást nem védelmez, az MSZP-nek továbbra sem hisznek. Más nincs. A TGM-féle Zöld Baloldal próbál ugyan valami balos ellensúlyt képviselni, valós megoldásokat kínálva, de nekik sem a jobb, sem a bal média és sajtó nem ad teret. Így azért nehéz lépést tartani azokkal, akik sok százmillióból gazdálkodnak éves szinten.

A meccs lejátszottnak tűnik. Egyiptom példája mutatja, hogy történelmi változásokat egy-egy diktátor tud elodázni, de megakadályozni nem. Ráadásul az ilyen alakok ideiglenesen egy táborba tereli azokat, akik nem kérnek a tekintélyelvű elnyomásból. Kairó utcán most kéz a kézben küzdenek kopt keresztények és iszlám vallási fanatikusok a felvilágosult demokrata fiatalokkal. Valami hasonló nálunk is volt 2006-ban. Nem véletlenül tekint az akkori eseményekre nosztalgiával a Jobbik és az LMP is.

Orbán gyengülése kisebb mértékben fog a demokratikus ellenzék erősödésével járni. Jelentősebb lesz a nemzeti radikálisok térnyerése. Egy sok-sok évtizeden át butított társadalomban sajnos ez a természetes folyamat. A dolgot csak bonyolítja az a tény, hogy szociális problémákkal továbbra is csak a Jobbik foglalkozik. A többi parlamenti ellenzéki erő csak a demokratikus értékeket siratja, amire legalább 300 ezer ember vevő, de a maradék jeges csendben hallgat és vár arra, hogy valaki az ő problémáikról, bizonytalanságukról, szerencsétlenségükről beszéljen.

Százezer lázadó szembehelyezkedett a kormány akaratával. Én tudatosan jelentkeztem vissza, mert nem hiszek a magánnyugdíj-pénztári modellben, azaz elvből cselekedtem
Viszont nem fogadom el azt az álláspontot, hogy ilyen agresszivitással, hatalmi gőggel kell ezt az ügyet intézni. Kifejezetten irritál Selmeczi Gabriella, amint kéjes vigyorral számol be arról, hogy egy csomó pénzt zsebre vágtak. Nem mondja meg, hogy mire költik, egyszerűen bedobják a közösbe. Pedig jó lenne tudni, hogy mire fogják eltapsolni a pár milliárdot. Miként azt se ártana tudni, hogy a banki és multi különsarc lóvékat hova szórták az illetékes polgártársak. Egy helyre biztosan jutott. Az egyházak Semjénnek köszönhetően pár milliárddal többet kaptak a tervezettnél. Akkor, amikor minden szinten rángatják a nadrágszíjat.
Visszatérve Selmeczi kéjes vigyorára, az örömbe vegyül üröm is rendesen, mert a maradók szinte mind pénzes ügyfelek, azaz számbelileg nem jelentős az arányuk, viszont befizetéseik alapján fájdalmas lehet a távolmaradásuk. A kormány az utolsó fillérre is számított, a sok százmillió nagyon fájni fog nekik.

Persze a polgári ellenzék se lehet elégedett. Sirámaik nem jutottak el orbán népéhez. Nem kaptak a szívükhöz sem a minimálbéres százezrek, sem az évtizedek óta feketén foglalkoztatottak. Utóbbiak most amiatt izzadnak inkább, hogy a kormányzat a 100 eurónyi segély fejében napi 4 óra munkát vár el. Ezzel lehetetlenné téve azt, hogy legalább alkalmankénti fekete munkát vállaljanak a szerencsétlen emberek, amivel bizonytalan módon ugyan, de kiegészíthető a nevetséges összegű havi jövedelem.
Ezeket az embereket érdekli a magánnyugdíj? Többségük után egy vasat sem fizettek az elmúlt években. Egyszerűen örültek, ha mezőgazdasági idénymunkát kaptak vagy autópálya építésen lapátolhatták hatvan fokban a szurkot, kiskönyvvel, természetesen bélyeg nélkül.
Ez az egész nyugdíjbalhé számukra úri mulatság volt. A polgári tömegek meg voltak lepődve azon, hogy nem alakult pénzeik védelmére népi mozgalom. Fura illúzió azt gondolni, hogy a magára hagyott NÉP felhúzható egy ilyen úri-murival. Többségük már évekkel ezelőtt megutálta az MSZP-t, joggal és Viktorhoz fordult. A csalódás most van napirenden. Csendben, a kertek alatt jöhet a Jobbik. Ők ki tudják használni egy összezavart tudatú ország magára hagyott millióit, akik felháborodtak gyurcsány reformgőgjén és most Orbán paternalista gőgjét sem díjazzák.

Tudom, hogy Magyarországon emlékezni nem menő. Csak rozzant öregek állnak oda szobrokhoz koszorúval. Csak beszűkült agyú figurák mondanak ünnepinek álcázott beszédeket. Ha van valami, akkor összefut néhány közjogi méltóság, megnézik amint a zászlót ide-oda húzogatja egy csizmacsapkodó katona, aztán szaladnak tovább.

Ma még ez sincs. Senki nem akar emlékezni arra, hogy 65 évvel ezelőtt remélhetőleg végleg elhagytuk a monarchiát és köztársaság lettünk. Ma senki nem emlékszik arra, hogy valamikor képesek voltunk lezárni a horthy-féle király nélküli királyság országromboló két és fél évtizedét. Ma már senki sem emlékszik arra, hogy kevesebb mint egy év alatt helyrepofoztak egy porig rombolt országot, az ezer évig állati viszonyok közt tartott parasztoknak földet adtak. Egyszerűen nem menő. A jobboldaliak titkon Horthy képet melengetnek keblükön, a baloldaliak történelmi műveltsége továbbra is gyalázatos, a polgári oldal meg fanyalogva siklik el egy proli-paraszt köztársaság évfordulója mellett.

Így állunk. Új Alkotmányunkat már közismert monarchisták és egykori komcsik szövegezik, mi meg nem látunk túl egy-egy törvényen. Dopeman védi a demokráciát, olyan nő harcol a Fidesz ellen, aki egy évvel ezelőtt még várta is a Fidesz kétharmadot. Hát, 1946-tól 2011-ig eltelt hatvanöt év. Oszt tanultunk valamit? Semmit. Nálunk csak piszkosul unalmas régi lemezek vannak és azokat cserélgetik.  

Bíróság előtt a helye. Vele kell kezdeni, aztán szépen sorra venni az egész társaságot. Pozsgayt, Szűröst, a munkásőr Boross Pétert. Ráér az a fránya alkotmány. Legyünk alapos antikommunisták. Vágjunk sittre mindenkit, aki veszettül építette a kommunizmust. Ne feledkezzünk el a KISZ-titkár Orbán Viktorról se, akit hajdani felettese Gyurcsány kísérjen a Markóba.

Persze ebben a rendszerben csak a hülyék kerülnek sittre. Biszku, a Zuschlag, a Hagyó meg Hunvald. Lassan úgy áll a helyzet, mint a harmincas években a Csillagban. A komcsiknak saját emeletük lesz. Látom is magam előtt, amint megválasztják a benti alapszervezet tisztségviselőit. Ideológus nem sok van, de ügyes pénztáros akad már szép számmal.

Talán majd még azt is megérjük, hogy a baloldalon némi sittes múlt nélkül már gyanús is lesz valaki. Az új Horthy-rendszer dinamikusan épül, csak nehogy odáig eljussunk, hogy Sallaihoz és Fürsthöz hasonló ártatlanokat végezzenek ki terrorizmus vádjával. 

Baszki! Biszku megy a sittre, az öreg Zentai meg szépen sétálgat egy ausztrál strandon, átkarolja gyermeke, unokája. Köp egyet a tenger irányába, amikor eszébe jut Balázs Péter. Az az ártatlan zsidó fiú, saját iskolatársa, akit agyonvert majd a Dunába hajított. A vád szerint.

Biszku legalább szembe mer nézni vádlóival. A nyilas söpredék meg Wass Alberthez hasonlóan emigrációban húzza meg magát és az annyira szidott liberális demokráciák védelmében bízik. Hát így állunk. A Holokauszt törvény első áldozata egy komcsi. Miként az antirasszista törvény értelmében először miskolci cigányokat ítéltek el. No, röhögjünk. Vagy sírjunk? Nem könnyű eldönteni.

A vörösiszap ellen küzdeni a legjobban nyomtatóval lehet. Ha nem így lenne, akkor az iszapkezelésre létrehozott kormányzati akármiben nem vásároltak volna mind a 15 embernek egy-egy nyomtatót. Persze a darabonként ötvenezres nyomtatókhoz kapott mindenki egy-egy mobiltelefont is, úgy hatvanezerért. Nem holmi gagyit, amin van egy piros meg egy zöld gomb, hanem olyat, amivel lehet villantani is a gáton. Ja, persze tartalék aksit is kellett venni. Persze az sem volt olcsó.

Így felszerelkezve már jöhetett is küzdelem. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a nyomtatók nem voltak használva a sok-sok terepen töltött óra miatt, felvilágosítom, hogy téved. A nyomtatók nem kicsit pörögtek. Sok százezer forintért kellett venni a tonert. No, ha megy a munka, akkor örüljünk neki. Persze a kérdés, hogy mire nyomtattak. Papírt ugyanis nem számoltak el az illetékesek. Azt találták? Vagy mindenki maga állta a fejenként nem kis összegű megbízási díjból?

Sokan reklamálnak, hogy pazaroltak a kormányzat vörösiszap titkárságának munkatársai. Méltatlan támadás! Dolgoztak. Nem kicsit. Persze tudjuk jól, hogy egy félmilliós laptopon öröm a munka. Merthogy azt is kaptak. Mindenki. Mind a 15 ember a fizu, a mobil, a nyomtató mellé bevágott a hóna alá egy csúcsgépet is. Megérdemlik, nyolc év ellenzéki szakértősködés után kijár ennyi luxus. A kétharmad forradalma erre is felhatalmazást ad... 

Ma Hoszni Mubarakkal együtt nyomulni: Nem menő. 

Felvetődik a kérdés, hogy az Európai Unió soros elnöke, a magyar miniszterelnök miért pont oda ment első komolyabb útján? Talán azért, mert sok helyen nem látják szívesen? Putyin egy lépcsőfordulóban fogadta, a kínaiak hagyták, hogy elővárosi közlekedést használjon, Németországban sem örülnek neki, Berlusconi meg a sok csajozás miatt nem tud állandóan pesti elvbarátjával foglalkozni.

Maradt Egyiptom, meg talán Irán. Még esetleg Venezulea, de Chávez vélhetően nem díjazná a harsány antikommunizmust és a milliárdosok helyzetbe hozását. 

Persze azért mégis ciki. Mert miközben Hoszni Mubarakkal parolázik hazánk vezetője, a helyi rendőrség félholtra, időnként teljesen holtra is ver egy-egy állampolgárt. Például azt a Kaled Saidot, aki nem tett mást csak lefoglalt kábszert elosztó rendőrök képeit tette fel a netre. Ezeket a dolgokat lehetett tudni korábban is. Miként azt is, hogy Észak-Afrika forradalmi napokat él. Alulról induló, spontán tömegmozgalmak szegülnek szembe az állami terrorgépezetekkel. Ez ilyen mozgalmakat minden demokrata fogadja nagy-nagy örömmel. Ne örvendezzünk azon, hogy kényes nemzetközi egyensúly letéteményese egy-egy köcsög diktátor. Miként azon se, hogy sokat léptek előre a demokratizálódás útján olyan lépésekkel, hogy titkosan lehet megválasztani a diktátor fiát új diktátornak.

Persze Viktorunk nem véletlenül ment oda. Tudta jól, hogy kemény csávóval kell neki mutatkozni, mint uniós kemény csávónak. Strong Europe, Strong Africa. Értjük mi a dörgést, csak a gyomrunk lázong kicsit, mert az erőset nem bírjuk. Hiába! A parasztkaja, parasztoknak való!

Hajrá Egyiptom, Hajrá egyiptomiak!

Példa nélküli fejmosást kapott a magyar miniszterelnök az Európai Parlamentben. Nem csak amolyan pellengérre állítás volt ez, hanem durva csoportos leüvöltése egy kormányfőnek. 

Lehetett is látni Orbánon, hogy meg van szeppenve. A médihatóság sajnos a metakommunikációs jeleket még nem tudja cenzúrázni, így jól látható volt a miniszterelnök zavara. A túlzott magabiztosság, a pislogás és a rá nagyon jellemző szájnyalogatás, ami brutális méreteket még a Medgyessy-Orbán vitán öltött.

A vita visszhangja tomboló viharként sörpört át Európán. Délután ötkor még Berlinben, a Bundestag ülésén napirenden volt a dolog, nem kis indulatokat kiváltva. Aztán a Lajtánál a kommunikációs gépezet szépen megszelídítette. Ebben partner volt szinte mindenki, akinek félnivalója van a homlokráncoló médiatanácstól. Az MTI-től kezdve a kereskedelmi TV-kig mindenki egy performanszokkal tarkított eseményről beszélt, ahol a magyar miniszterelnök hanyag eleganciával vert vissza egy lagymatag támadást.

Ez van sajnos. TGM, a Zöld Baloldal elnökeként a parlamenti vita utáni sajttájon azt mondta, Magyarországon nem jelenhet meg TV-ben az a mondat, hogy Fuck You Orbán. A hírszerzőn kívül ezt mások már leírni se merték. No, így állunk a Lajtán innen. Fuck you! Orbán?

Miközben Orbán az EP-ben osztja az észt, sokan leragasztott szájjal demonstrálnak. A zöldek még magyar lapokat is nyomtattak CENSORED felirattal. A vicces csak az, hogy egy az elméletileg cenzúrázott Magyar Nemzetet tartják maguk elé. Ez meg már milyen? Orbán saját lapja az illetékesek szerint veszélyben van? Miért nem egyből demokratát vagy barikádot lobogtattak, esetleg egy szittyakürtöt. Még megérjük, hogy Bayer Zsolttal közösen demonstrálnak?

Vörös Dany büszkén reklámozza Orbán lapját

Kár. Egy ilyen dologra azért oda lehetne figyelni. Mert az ügy fontos, a tájékozatlanságot bizonyító bakik inkább lejáratnak egy dolog, nem segítik azt.

No, ezt is megértük. Madách-díjat kap Bayer Zsolt. Megérdemli. Miért is ne? Teljesen logikus. Sokat írt, akárcsak Madách. Más hasonlóság persze nincs. Szerencsére. Az egyik egy tengődő magyar író, a másik egy kellemes luxusban élő újságíró uszító szakiránnyal.

Persze van akik tiltakoznak a Madách-díj Bayernak ítélése ellen. Szerintük Bayer egy pártkatona, aki pusztán azért kap ilyesmit, mert Orbánnak kedves írásokkal szórakoztatja a mérsékelten nem igazán nevezhető jobboldali közvéleményt. Hiába no, amikor idegenszívűek veszélyeztetik a hont, akkor kellenek a terepjárós, szlovákrendszámos hazafiak. Nem faraghatnak széklábakat, miként azt Madách Michelangelója tette. Tudjuk, hogy Bayer legszívesebben a székelyek közt lapátolná a birkaszart, de nem teheti. Neki idehaza kell sürgetni, hogy aktiválják újra az orgoványi erdőt és nyakig ássák oda be a furmányos kommunistákat.

Szerencsére tiltakoznak, mert legyünk őszinték és tegyük félre az cinikus, szarkasztikus mentalitásunkat. Bayert és Madáchot egy lapon emlegetni a totális hülyeség ékes példája. Ilyen abszurditás csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében képzelhető el. A hűbéri viszonyok renoválása idején. Akkor, amikor visszatér a gagyi zsidózós, komcsizós, "kérlekszépenalássan" tekintetes urak Magyarországa. Akkor, amikor médiatanácsnak csúfolt bikacsökös társaságok terrorizálhatják az országot. Persze csak azután, hogy az EU elnökségen túl leszünk, azaz elhúznak tőlünk a lebzselő európaiak.

Szóval tiltakoznak. A szomorú csak az, hogy kik teszik ezt? A JOBBIK. No, döntsd el melyik oldalon állsz. Bayer vagy Vona? Olyanok ítélnek el egy uszítót, akik a legaljasabb módon jöttek fel. Akik cigányozós, buzizós, zsidózós, komcsizós retorikával, krónikusan hazudozva jutottak be a parlamentbe, ahol ezt immár az én pénzemből folytatják. Hát, így állunk a provinciában, Aquincum alsón. Persze Európában ez a trend, de miért nálunk van megint a legsötétebb?