Nekem nem volt szimpatikus a sajtószabis társaság. Azt gondoltam és gondolom, hogy egy alkalmas pillanatban rákattantak a facebook-ra és képesek voltak egy virtuális közösségbe terelni azokat, akik hörgőfrászt kapnak a kormányzat hülyébbnél hülyébb dolgai miatt. Persze én is lájkoltam őket, de tartottam a két lépés távolságot. Piszkosul nem szeretem a szocikat, Gyurcsányt meg pláne nem, de azért a tüntetésekről való távol tartásukat nem tudtam respektálni. Kirekesztéssel küzdeni a kirekesztők ellen szerintem nem elegáns. Kicsit necces volt Bakács esete a szalámival, de ezt a dolgot is leszerelték.
Nem mentem el a Március 15-i tüntetésre. Sok barátom persze ott volt. Miért nem mentem el? Mert még akkor sem volt szimpatikus a dolog. Az üzenetek igen, a szervezők übermensch-tudata nem. Nekem az egész elitistának tűnt és az ilyet nem szeretem.
Az esemény viszont megdöbbentő volt. Olyan szintű mozgósítást láthattunk, ami elnémítja a kritikus hangokat azok körében, akik igazán ellenére vannak a rezsimnek. Öntörvényű társaság, de mostanra az ellenzék, a korábban nem is létező demokrata utcai ellenzék vezetői lettek. Nem voltam ott, de ezt most már sajnálom, mert kihagytam a harmadik köztársaság egyik legjelentősebb megmozdulását. Visszaadták az ellenzék, az ellenállás hitét és ez a dolog mindennél többet ér. Voltam sok-sok kétségbeesett, pár tucatnyi embert megmozgató demonstráción, így tudom, hogy milyen nagy jelentősége van ezen tettüknek. Őszinte gratuláció és egy tanács: Nem megállni!
