A szegények elleni háború nem Orbán bűne. Ez európai taktika. A fehér többség, nevezzük elegánsan középosztálynak, felmondta legtöbb helyen a társadalmi szerződés egyik alaptételét, a szolidaritást. Berlusconi és Sárközy ennek köszönhetően szárnyalhat. Mert rendet ígérnek, ami egy támadhatatlan közhely, klasszikus fasiszta-náci szófordulat a retorikában értő fülek számára, de ha ennek kapcsán fasisztázni kezdenek, ők lesznek a hülyék, ezért általában az értő fülű emberek csendben, depresszíven szemlélik a "rendmánia" terjedését.
Orbánnak csak egy baja van. Egy 52 százalékos többségnek köszönhetően kétharmada van. Azaz bármit megcsinálhat. Ez számára is szerencsétlenség, mert olyan lépéseket mer megtenni, amelyeket demokratikus fékekkel lassított rendszerben nem lépne meg. Látható, hogy a kétharmad arrogánssá, nagyképűvé teszi a hatalom képviselőjét. Egyszóval ellenszenvessé. Ezt sajnos a magyar nép nem szereti. Valamennyi nagyobb kaliberű diktátorunk, Ferenc-jóska, Horthy-apánk, Kádár-elvtárs alázatot és egyszerűséget mutatott kifelé. A kioktató, erőszakkal népnevelő diktátoraink viszont elég gyorsan találták szembe magukat a népharaggal, gondoljunk csak Tisza-pistára, Rákosira vagy néhány évvel ezelőtt Gyurcsány Ferencre.
Szóval kétharmaddal a háta mögött Orbán Viktor megteszi azt is, amit nem kellene. Például nekiesik a szegényeknek, bele sem gondolva abba, hogy az elhamarkodott megszorítás alulról öli meg társadalmi és politikai rendjét. Az egykulcsos adó lényegében a felső százezernek szóló kedvezmény volt. Annak a százezernek, amely radikálisan nemet mondott nyugdíjreformra és sok-sok százmilliót nem engedett át a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerének. Budapesten kívül nagyítóval is alig találni embert, akinek érdemi segítséget adott volna az egykulcsos SZJA. Márpedig Orbán bázisa finoman szólva sem Budapest, hanem pont az a vidék, ahol szegények és még szegényebbek váltják egymást. Anyagi biztonságot csak nyugdíjasok sajnos dinamikusan fogyó tömegei jelentenek. Segélyből élők, kényszervállalkozók, feketén dolgozó, dolgoztató emberek élnek reménytelen élethelyzetben. Többségüknek nem segítség az SZJA, de még a gyermekek után járó adókedvezmény sem. Mert nincs adójuk, járulékot nem fizetnek. Kik ők? Inaktívak, munkanélküliek és rokkantak. Inaktívak, azaz munkaerőpiacon fel nem tűnő, jellemzően segélyből élő tömegek, akik számára állandó jövedelmet a felnőttenként 100 eurós közösségi támogatás, illetve a gyermekenként 50 eurós jövedelem jelent, amit alkalmi, jellemzően mezőgazdasági munkákból lehet kiegészíteni napi 20 euróval. A munkanélküliek azok az emberek Magyarországon, akikben még él valami illúzió. Reménykednek abban, hogy sok-sok fáradozásuk, ügyfélszolgálaton üldögélésük, megalázó pecsétkoldulásuk meghozza az eredményt és munkát fognak találni. Többségük anyagilag szintén nagyon rossz helyzetben van, mert jövedelme néhány hónap után száz euróra csökken. Mivel körükben nagyon magas a családalapítás előtt álló fiatalok aránya, illetve az idősödő munkavállaló, ezért legérzékenyebb társadalmi csoportot alkotják. Családi pótlék számukra nem meghatározó jövedelem, így jóval kevesebb pénzből gazdálkodnak sokszor, mint azok, akik több gyereket is nevelnek és a legalantasabbnak tartott munkákat is elvállalják. Az idősödő, de munkaképes körű népesség társadalmunk legfrusztráltabb rétege. Menekülési útvonalaik nincsenek, tartalékaikat felélik vagy már felélték, látják gyermekeik életkezdési kudarcát, kistelepülésen élők ingatlanjukból sem tudnak menekülni annak értékvesztése miatt. Csapdahelyzetben érzik magukat, ráadásul emlékeznek a létező szocializmus jólétére, amely a falvakat érintette a legjobban. Ők Orbánban nyolcévnyi politikája alapján egy új Kádár Jánost láttak. Ezek az emberek 2010-ben is a "háromhatvanas" kenyérre szavaztak és úgy néz ki, hogy újra becsapják őket.
Magyarországon a középosztályban meghatározó módon vannak jelen az idősödő vidéki emberek. Többségük nem állt oda az önkormányzathoz segélyért, inkább néhány tízezer forinttal elintézte az anyagi biztonságot jelentő leszázalékolást. Fontos megjegyezni, hogy legtöbbjüknél ehhez nem kellett volna kenőpénz, mert ez a generáció, a mai ötvenesek példátlanul rossz egészségügyi állapotban vannak.
El lehet venni a munkanélküli segélyt. Lehet kényszermunkát kikényszeríteni a segélyért cserébe, de a rokkantak elleni nyílt támadás egy politikailag aktív társadalmi csoport elleni támadás. Ez közvetve nem eredményez mást, mint azt, hogy Orbán Viktor saját bázisát gyengíti meg rendkívüli módon. Ha ezeket az embereket bekényszeríti a segélyért sorban állók közé, ha kierőszakolja, hogy 100 euróért ezek az emberek szégyenszemre utcát söpörjenek, akkor egy komoly véleményformáló csoportosulással találja szembe magát. Ráadásul több generációt is haragíthat magára. Gyermekeket, szülőket és nagyszülőket is.
A fiatalabb generációk többségét riasztja Orbán diktatórikus hajlama, az idősek többségének a nyugdíjak apasztása fáj, az adócsökkentés helyett egy cinikus egykulcsos SZJA-t kapó középkorú középosztály is fanyalog. Ki marad Viktorunk mellett? A határon túli magyarok? Azok az emberek, akik több alkalommal is nyilvánvalóvá tették, hogy nem nézik jó szemmel Orbán felvidéki és erdélyi ténykedését?
Minden politikai erőnek kell legyen olyan társadalmi bázisa, amelyet kivételezett helyzetben tart és ennek köszönhetően mindig építhet annak támogatására. Az MSZP ezért támogatta oly következetesen a nyugdíjasokat. Orbán viszont egyre markánsabban kezd szembekerülni azokkal, akik őt lassan másfél évtizede következetesen követik szavazataikkal. Érezhető, hogy törvényalkotási trükkökkel próbálkoznak bebetonozni magukat. Ez az igyekezet is kudarcra van ítélve, mert ezt Európában nem lehet megtenni, ráadásul látható, hogy ha a nép eltökélten kiáll a változásokárt, akkor nincs az a diktatúra, ami meg ne hajolna a gigantikus akarat előtt. Viktorunk utolsó komolyabb vendég volt Mubarak országában. Láthatott egy tökéletesre hangolt, ráadásul még elfogadottnak is mondott diktatúrát és láthatta az elmúlt hetekben annak dőltét is. Mivel egy okos politikusról van szó, ezért biztosan azt is érzi, hogy ez az irány követhető, de végzetes eltévelyedést eredményez.
