Néhány héttel ezelőtt egy barátom arról győzködött, hogy nem kell Jobbikkal riogatni, mert padlón vannak, padlóra küldi őket Orbán, meg egymás torkának esnek a magyar politika szélsőséges üstökösei. Nem tudtam meggyőzni a cimbit arról, hogy évi 300 millás közpénzből, az összeadott egyéb sok-sok millióból bizony lehet villantani a szélsőjobboldalon, így a Fideszben csalódók többsége szépen beleborulhat Vona karjaiba. Hasonlóan azon százezrekhez, akik az MSZP-től fordultak abba az irányba néhány évvel ezelőtt.

Hülye parás vagyok, meggyőztem magam. Hónapokig tényleg nem csináltak semmit, balhéikról szóltak a hírek. Toroczkai kontra Vona, a Brüsszelben elszürkülő Morvai, a lassan békéssé szelídülő Novák. Igazat adtam azoknak, akik kéjes vigyorral beszéltek arról, hogy ennyi volt a náciveszély, kimúlt, eltűnt, itt sem volt igazán.

Aztán megrázták a kutyabőrt és előjöttek újra. Leporolták a régi lemezt és elindultak Borsodba. Természetesen cigányozni. Merthogy ott négy kisgyerek agyonvert egy idős nénit. Ez természetesen feljogosítja az illetékesek arra, hogy azonnal kollektív bűnt kiáltsanak. Hasonlóan cigányoztak a West Balkánnál és szinte minden komolyabb bűnesetnél a szellemi holdudvar képviselői.

Mi lenne, ha minden politikai oldal ennyire következetesen tudna gyűlölni? A baloldal például aktívan emlegethetné a katolikusbűnözést, amire ékes bizonyíték a pécsi püspök és a néhány faluval arrébb netezgető bólyi plébános, aki az angyalkákat nem csak az oltár fölött piciny ruhában szereti megnézni, hanem ruha nélkül is. Reméljük csak az interneten.

Persze na kalandozzunk. A gondolatmenet lényege az, hogy a Jobbik kezd magára találni. Néhány napja elindították rendszeres, egyenlőre csak internetes hírműsorukat is. Vélt igazságaikat ezen keresztül eljuttatva célközönségüknek. Kiknek pontosan? A felhergelt frusztrált tömegnek. A ma húsz és negyven közötti korosztályoknak. Azoknak, akik az iskolában nem hallottak mást, csak azt, hogy a kommunistáknál rosszabb ember a földön nincs. Azoknak, akiknek alig van munkájuk vagy vergődnek a mindennapokkal. Jelentős részük még büszke ahhoz, hogy segélyért menjen, másik részük mert lakáshitelek és autókölcsönök nyomasztó terhe alatt roskadozik és egyre fanyarabb szájízzel eszi a párizsit és issza hozzá a másfeles tejet. Zsírosabbra nem futja.

Ezek az emberek mérgesek. Mert Orbán Viktor becsapta őket. Nem lett kolbászból a kerítés, nem lett több a fizetés az "adócsökkentés" hatására, de a kormányzat kalandor politikája miatt elszálló devizaárfolyamok miatt terheik az egekbe nőttek. Mellesleg ezek a korosztályok viszik a hátukon az országot, mert adót szinte csak ők fizetnek. Kicsit tehát érthető a haragjuk. Ezek az emberek húsz éve nem hallanak mást csak azt, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Ezzel a logikával nem lenne semmi baj, de van egy rohadt kellemetlen mellékhatása. A társadalmat individualizálja, azt a hamis hitet adja, hogy csak az a jó ember, aki dolgozik és adót fizet. Mindenki mást pedig élősködőnek bélyegez. A munkanélküli tömegeket, a betegeket, az otthontalanokat. Megerősít egy olyan gusztustalan farkastörvényt, ami szépen szétrohaszt minden szolidaritáson alapuló társadalmi szisztémát a nyugdíjellátástól a társadalombiztosításon át a munkanélküli ellátásokon. A dolgozó középosztálybeli adófizetőben kialakul az "übermensch"-tudat, az "én adóm az én pénzem" szemlélet. Abból nekem építsenek autópályát, abból nekem adjanak családtámogatást, az én utcámban fejlesszék a közszolgáltatásokat, az én gyerekem iskolájában vegyenek minden tanterembe légkondit és projektort, az én autómba tankolt benzin legyen olcsó. Mindenki más dögöljön meg. Rohasszák le közösségi közlekedést, ne adjanak családtámogatást a munka nélkül lebzselő cigányoknak, rohadjon szét a vidéki úthálózat, tartsanak szénszünetet a falusi iskolákban, emeljék az egekig a busz- és vasútközlekedés díjait. 

És mindez nem új jelenség. Nagyon is régóta ez a szélsőséges individualista mentalitás az úr a fejek többségében. Senki nem lát túl a saját dolgainál. A közösségi gondolat olyan minimális szinten van, hogy mindenki inkább saját útját járja, semmint az összefogás lehetőségét keresné és szolidárisan gondolkodna. Ez a helyzet sajnos a fasizmus előszobája. Nem Vona a hibás. Ő csak egy produktuma a közhangulatnak. Valaki aki úgy táncol, ahogy fütyülnek. Azt mondja, amit hallani akarnak. A többség fejében káosz van. Ez sok összetevős zavarodottság. Van benne egoizmus, félelem, kudarcélmény és ezer más dolog. Addig amíg valaki meg nem oldja a komoly társadalmi problémákat, addig a fasizmusra igény lesz. Jobb helyeken a kommunizmusra, azaz egy igazságosabb társadalomra van igény, de nálunk a negyven év sok szomorúsága, az elmúlt húsz év antikommunista kánonja miatt ebbe az irányba csak kevesen mozdulnak. Általános összefogás helyett a faji alapú összefogás marad. A befogadás és együttműködés helyett a kirekesztés és a viszálykodás dominál.

A Jobbik megerősödése törvényszerű. Látható, hogy Orbánék hajlandósága az elnyomásra sokakat elbizonytalanít. Miként az is bizonytalanságot szül, hogy a kiemelt társadalmi problémákat pusztán jegeli a kormányzat. Az LMP az Alkotmánybíróságon kívül mást nem védelmez, az MSZP-nek továbbra sem hisznek. Más nincs. A TGM-féle Zöld Baloldal próbál ugyan valami balos ellensúlyt képviselni, valós megoldásokat kínálva, de nekik sem a jobb, sem a bal média és sajtó nem ad teret. Így azért nehéz lépést tartani azokkal, akik sok százmillióból gazdálkodnak éves szinten.

A meccs lejátszottnak tűnik. Egyiptom példája mutatja, hogy történelmi változásokat egy-egy diktátor tud elodázni, de megakadályozni nem. Ráadásul az ilyen alakok ideiglenesen egy táborba tereli azokat, akik nem kérnek a tekintélyelvű elnyomásból. Kairó utcán most kéz a kézben küzdenek kopt keresztények és iszlám vallási fanatikusok a felvilágosult demokrata fiatalokkal. Valami hasonló nálunk is volt 2006-ban. Nem véletlenül tekint az akkori eseményekre nosztalgiával a Jobbik és az LMP is.

Orbán gyengülése kisebb mértékben fog a demokratikus ellenzék erősödésével járni. Jelentősebb lesz a nemzeti radikálisok térnyerése. Egy sok-sok évtizeden át butított társadalomban sajnos ez a természetes folyamat. A dolgot csak bonyolítja az a tény, hogy szociális problémákkal továbbra is csak a Jobbik foglalkozik. A többi parlamenti ellenzéki erő csak a demokratikus értékeket siratja, amire legalább 300 ezer ember vevő, de a maradék jeges csendben hallgat és vár arra, hogy valaki az ő problémáikról, bizonytalanságukról, szerencsétlenségükről beszéljen.