Ma Hoszni Mubarakkal együtt nyomulni: Nem menő.
Felvetődik a kérdés, hogy az Európai Unió soros elnöke, a magyar miniszterelnök miért pont oda ment első komolyabb útján? Talán azért, mert sok helyen nem látják szívesen? Putyin egy lépcsőfordulóban fogadta, a kínaiak hagyták, hogy elővárosi közlekedést használjon, Németországban sem örülnek neki, Berlusconi meg a sok csajozás miatt nem tud állandóan pesti elvbarátjával foglalkozni.
Maradt Egyiptom, meg talán Irán. Még esetleg Venezulea, de Chávez vélhetően nem díjazná a harsány antikommunizmust és a milliárdosok helyzetbe hozását.
Persze azért mégis ciki. Mert miközben Hoszni Mubarakkal parolázik hazánk vezetője, a helyi rendőrség félholtra, időnként teljesen holtra is ver egy-egy állampolgárt. Például azt a Kaled Saidot, aki nem tett mást csak lefoglalt kábszert elosztó rendőrök képeit tette fel a netre. Ezeket a dolgokat lehetett tudni korábban is. Miként azt is, hogy Észak-Afrika forradalmi napokat él. Alulról induló, spontán tömegmozgalmak szegülnek szembe az állami terrorgépezetekkel. Ez ilyen mozgalmakat minden demokrata fogadja nagy-nagy örömmel. Ne örvendezzünk azon, hogy kényes nemzetközi egyensúly letéteményese egy-egy köcsög diktátor. Miként azon se, hogy sokat léptek előre a demokratizálódás útján olyan lépésekkel, hogy titkosan lehet megválasztani a diktátor fiát új diktátornak.
Persze Viktorunk nem véletlenül ment oda. Tudta jól, hogy kemény csávóval kell neki mutatkozni, mint uniós kemény csávónak. Strong Europe, Strong Africa. Értjük mi a dörgést, csak a gyomrunk lázong kicsit, mert az erőset nem bírjuk. Hiába! A parasztkaja, parasztoknak való!
Hajrá Egyiptom, Hajrá egyiptomiak!
